Egy sodró áradatban,
Végtelenül fájó emlékkép,
Egy sivítva haldokló,
Mégis élni akaró vad őszinteség.

Kezeket érzek mindenhol villanni,
Közöttük érzem önmagam,
Vonagló, vad, kéjes élvezetben,
Egy villanásra lelkünk is benne van
 

Vágybizsergett ajkamban
kéjes halkulattá csobban
az éden íze
feszítve tékozol az est,
remegő erőben oszlik
már a félelem,
nyelvemmel vétkezem,
kifulladásig.

Nézz fel az esti égre,ha a nehéz napnak vége! És rád mosolyog egy csillag, örül neked,hogy itt vagy! Szíved ajtaján,dörömböl, meríts te is az erőmből! Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden amit szeretsz! Minden egyes napunk,csak egyszeri csoda, használd ki minden percét többé el nem érheted soha! Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid, engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést!

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahová szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!